Mikor megállok az utca szélén,
Érzés jár át, mint a minden végén,
Fehér rózsaszirmok szegélyezik utam
Eltévedtem ott ahol mindig tudtam, mi hol van..

Árnyék suhan át arcomon,
Kételyt látok, körülöttem az arcokon
Merendő ábrándot azokén kik már nincsenek mellettem
Tettem bármit ezért, vagy tiszta véletlen?

Esőillatot érzek a levegőben, s arcom felfele tartom,
Siratom, elsiratom a boldog holnapom
Fehér rózsával sétálok a sárban
A múlt kincseit rejtem egy kopott kosárban

Mindenem rejtem egy fehér rózsaszálban
S mikor sírodhoz érek, beledobom,
Már nem kell töprengjek a múltamon
Elbúcsúzok tőled, Szívem, Csillagom

Fehér rózsa mutatja, mindig tiszta szívből szerettelek
Még akkor is mikor életet próbáltak lehelni beléd a csövek
Akkor is és mindvégig szerettelek,
S ígérem életem végéig szívemben megőrizlek

Csak fáj még kicsit önzőségem,
Fáj, hogy nem vagy itt mellettem
De tudom, hogy nem szenvedsz s ez így a jó
Nincs más ennél már mi ily megnyugtató

Szíved nem fáj már, s ez így jó talán,
S most jönne az, hogy életem nélküled folytatnám,
S csak nézem a mintákat a szoba csupasz falán,
Érzem, hogy könnyek folynak végig a gyászoló arcán

Szeretlek, és mindvégig szerettelek
Remélem megbocsátottad nekem minden vétkemet
Remélem, már nem fáj, s békén táncolsz az égben
S hallgatod bús sóhajom most is éppen..

2007. február 14.