Halni…
ki előbb, ki utóbb,
én nem várakozok,
elegem van a gúnyos mosolyokból!
Elegem a megaláztatásból, a sajnálatból,
abból, hogy nem ismertek meg az utcán,
abból, hogy kerültök,
leülni mellém bűn,
pedig nem vérzem, nem vagyok „készen”,
nem vagyok gennyes, nem vagyok büdös,

Halni…
megfogok, ahogy az első hópelyhek leesnek,
úgy fogok én is a 25. emeletről.
Hamura, hamut.
Földre, földet.
Engem meg mindenki elfelejthet!


Szomorú? Ne sajnáld, legyél csak kárhozat,
mely mohón hozza, az újabbnál, újabb lányokat,
mikor egy gyertya kiég, már nincs a testnek valós személye,
hogy láng nélkül is élhet, ki előbb, ki utóbb!
…halni!