Lesújtás vagy megváltás?
Nem tudni mi vár ránk.
Körülötted mély gyász.

Jobb már Neki odaát - mondják,
Olyanok kik nem próbálták.
Betegségből kiutat nem látsz,
Hosszan "élvezed a halál előjátékát.

Ha gyorsan jön, Rá még nem vársz,
Előtte érthetetlenül állsz.
Kérdi,- Na, mire vársz?
Elbújni nem tudok, tudom, megtalálsz.

Válhat az élet innen pokollá,
De ha szerencséd van mennyországgá.
Utolsó percek vállnak órákká,
Vagy örökkévalósággá.

Az élet, minek állomásán,
Tetteid számadásán,
Áll a család sírva, árván.

Koporsód láttán,
Halk zene hallatán,
Egy érzés borsódzik mindenki hátán.
Csak ennyi, ennyi volt tán?

Pedig még mennyi mindent nem láttál,
Após, nagypapa nem voltál.
E földi élet oltárán,
Ily hamar leáldoztál?

Egy új világot kaptál,
Ott is haza találtál,
Várt szülő, barát Rád,
Megmutatja a lélek másvilágát.

Nem tudod mi vár odaát,
Viseld sorsod ott is méltón hozzád!
Itt rengeteg szeretetet adtál, kaptál,
Imába foglaltattál.

Fegyelmezett, alkalmazkodó voltál,
Sokat segítettél, tapasztaltál,
Örömszerzésen munkálkodtál,
Soha nem mást vádoltál.

Szíveddel, lelkeddel lángoltál,
Tested nem kímélve csak adtál, adtál.
Magadnak sem vallottad be, hogy elfáradtál.
Ez előtt még a tudomány is tehetetlenül áll.

Kértük, légy szíves harcoljál!
Mert mindenki haza vár!
Szerelmed kétségbe esetten áll,
Mert élni Nélküled, nem kíván.

A búcsú napján,
A család mindent másképp lát,
Szalag, virág a fejfán,
És előtte mindenki értetlenül áll.