Kínoztál és égetted a húsomat!
Karmoltál rajtam sebeket ejtettél!
Ütöttél testem ahol csak tudtad!
Újra és újra erősebben vertél!

Fegyvered leeresztéd, békét kérsz,
Vérből nézünk fel, reményeinketől élve,
Mosolygós arcod mutatod felénk,
Bennünk feltámadt a béke szele.

Kezemet nyújtom lágyan megfogod,
ORDÍTASSZ AHOGY KARDODDAL LEVÁGOD!!
Futok ahogy bírja gyenge testem,
Utánam kiálltod: -"Miért nem bízol bennem?"

Megbújok és csak vérzek könynek közt,
Reszketve húzom meg magam, félek tőled,
Érzem mint keselyű körülöttem körözöl,
Halálomat várod, hogy elvehesd tőlem.

Letérdelsz hozzám kedvesz szavakat mormolsz,
Megnyugtatsz, te engem bántani nem akarsz,
Félelmünk megenyhült mit tetted okozott,
Bizakodva lépek ki a békeajánlatra.

Félőn de reménykedve közelítek,
Amint odaérek kardod belém döföd,
Fájdalmamban ordítok és menekülök,
Sírva kérded: -"Miért nem kedvellek?"

Halálomat akarod most már tudom!
Magamat többé oda nem adom!
Eljátszottad a bizalmamat!
Gyűlöllek és a halálba taszítalak!

Átlátok rajtad most már örökre,
Többé nem tévesztessz már meg,
Nem bízok meg többé benned!
Küzdök, nem leszek többé gyenge!