...Szeretem a rozsdaszagú emlékeket
Még magamhoz ölelném
A foszlásnak indult fémhálót
Átrágnám magam szögesdrótok
Burjánzó indáin
Vasbeton óriások fészkén
Átfúrnám testemet
Hagynám, hogy rám kiélezett,
Csontsovány, halálra éheztetett
Acélrudak szaladjanak húsomba
Hogy belőlem újra felhízzanak
És megunva ízemet
A másik oldalon távozzanak
És pár másodperc csak
Míg a feketedobozt elérem,
De rám morog,
Kezem után kap, megharap
És messzire köp
Beláthatatlan távolságokba
Hogy újra azt higyjem...