Nyitott szájakkal járkáltak.
meg nem mondta senki, hogyan került rájuk
az az irdatlan lyuk, mikor régen
arcuk egyetlen,
beesett vízcsepp, lelapult füzetsarok volt.
rést vágtak magukra. fejeknek hívták ami felül volt
hanyagul rádobtak néhány követhetetlen formát, tudatosan
tudat nélkül tuszkolták bele a mit sem sejtő nyakat
alantabb a szívet, ami csak dobogott, dobogott, hogy befogadja a frissen kapott szervet.
most már tudjuk.
gondolkodni a legvégzetesebb dolog a világon.