Pár hete életem egén
Megcsillant újra a remény.
Megleltem álmaim hercegét,
Csak vele lehetek boldog én.

Megláttam és megszerettem,
Bár próbáltam, nem feledtem.
Most a szív győzött az ész felett,
A szerelem a tudás helyett.

A világ rossz szemmel nézi,
Ha az ember boldog, mint mi.
Ezért hát minden dolog hibás,
A sok év, a csók, vagy bármi más.

De nem, engedni nem fogok,
Mert nagyon szerelmes vagyok.
Érzem, hogy ha őt most elhagyom,
Mást szeretni soha nem fogok.

Ő az, kire régen vártam,
Álmaimban tisztán láttam,
Most pedig, mikor rátaláltam,
Boldogtalan emberré váltam