Van egy visszatérő álmom,
Magamat egy várban látom,
Futok fel a lépcsőn éjszaka,
Kísérteties a vár maga.

Szobából szobába nyitok,
Ott lappang egy furcsa titok,
Valaki most segítséget kér,
Szabadítsam ki, hisz rám várt rég.

Megyek a hang irányába,
Benyitok egy kis szobába,
Ahol egy ágyon ül egy lovag,
Sötét van, nem látom, hogy ki az.

Páncélja őt eltakarja,
Még az arcát sem mutatja,
Ám tegnap lehullott az álarc,
De felébredtem, így nem láttam.

Remélem, egyszer meglelem,
És ő lesz majd a kedvesem,
Az is lehet, hogy már ismerem,
Ő a mesebeli hercegem!