Azon tűnődöm, mikor magam vagyok,
Várnak rám még boldog napok?
Lesz majd valaki mellettem,
Aki segít a terhemet viselnem?

Ha igen, akkor szeretném azt látni,
Mert oly nehéz ennyit várni!
Tudom, telhetetlen vagyok,
Mint más, és talán túl sokat akarok,

De lehetetlen nézni, ahogy párok,
Egymást átölelve állnak,
Én meg itt vagyok egyedül,
Ilyenkor szemembe egy könnycsepp kerül

Viszont ekkor erőt veszek magamon,
A fő érték a nyugalom.
Addig türelmesen várok,
Míg a mainál szebb napokat látok.