Sötét lelkem befelé fordul,
Fényes tudatom kifelé tekint.
Tekintetem felfelé mered,
S ajkam kérdi mit tettem?

Mit tettem, miért ezt érdemlem,
Választ várni nem remélek,
Választ, kitől már nem félek.
Mit tettem, miért fordulsz el tőlem.

Elfordulsz tőlem mikor segíthetnél,
Segítesz nekem, mikor nem kellenél.
Megvetsz engem, mint oly sok embert,
Mégis rámhelyezel oly sok terhet.

Járok még kárhozott utamon,
Az úton melyen lassan elbukom.
Térden kúszva rád tekintek,
Sírva kérlek, rám tekintesz.

Felemelsz utamról magadhoz,
Lelkemet keserves sóhajjal leméred.
Szomorúan kérded miért tetted ezt,
Tetted pedig tudtad kárhozat követ.

Elsötétült lelkem lefelé zuhan,
Homályos tudatom lassan kihuny.
Tekintetem mélyen magamba mered,
S ajkam kérdi, miért tettem ezt?