Valaha minden más volt.
Valaha szeretett, ám én nem szerettem őt.
Hagytam, s ez jó volt.

Valaha gyönyörű volt minden.
Valaha ő próbált engem
Még jobban szeretni.

Valaha nincs többé.
Én pedig szeretem.
Ő mást szeret.

Valaha a szerelem kopogtatás nélkül
Hogy a költőt idézzem, lépett be.
Most ugyanígy távozott.

Valaha megszépült minden.
Most még az is, ami akkor nem.
Szerelem! Átkozott! Hát legyen!

Valaha boldogságnak tengerében úsztam,
De vakon, és zavarodottan.
Most látok!

Valaha eveztem én az élet tengerén
S nem kikötöttem a bánat oly nagy szigetén?
Szabadulást várva élek ott én
Mint rab, kit megkínzott a remény.

Valaha hazudtam.
Most is hazudom
Sokszor, sok helyen, sokat, és nagyon..
Nem tudom.

Valaha szerettelek
De elmúlt
Tudom!

2007. február 6.