Mi az, mi szebbet adhat, láttathat?
A természetnél még szebbet nem alkottak.
Átalakítani, sokan sokszor megpróbáltak,
De akkor mindig ártottak fűnek, fának.

Van városunknak egy védett része,
Egy csöpp hely, mint a mesébe.
Átszellemülsz ide belépve,
Nincs kéz, mely itt, bármit letépne.

Az arborétumba van fű, fa, virág,
Itt sétál felnőtt, gyermek, és az ifjúság.
Gyönyörű az ősz, színes minden ág,
Ilyenkor a bokor, fa pompázik, nem a virág.

Szép a tavasz, a nyár, de az ősz szép igazán,
Nem sokáig pompázik, csak néhány nap már.
Az a gyönyörű élő zöld, ami válik pirossá,
Változik napok alatt a föld szivárvánnyá.

Sétálok, tétovázok, leülök, s felállok,
Itt megnyugszom, magammal sem vitázok.
A zöld megnyugtat, a sárga simogat,
Mindenről megfeledkezem, semmi nem izgat..