Feltöltve: 2007-02-06 13:53:18
Megtekintve: 6057
Szomorú vándor dala
Ballagok, bakancsom alatt halkan zizeg az avar
A mező csendes, a magasles árva, az úton róka kapar.
Riadva rohan tova, szagom felé viszi a szél,
S a hűs fuvallat engem is sietségre ösztökél.
Nem. Mégsem sietek, lassan baktatok tova,
Befogad az igaz erdő, szarvas, pele otthona.
Ereimben lassan megnyugszik kóborló vérem,
Felettem ölyv kiált szabadon, merészen.
Időm van, hát felmászom az árva magaslesre,
Boldog vagyok, nekem szép e tücsökszavú meleg nyári este.
Búcsúzik a nap, lemondón bennem is valami,
Mi egykor harsányan kiáltott, már alig hallani.
Lassan, lassan halódik bennem e kedves kis érzés,
Téged hűn, forrón szeretni nem legyőzhető kísértés.
Körbenézek, hajad színe minden arany búzatábla,
Őzekével vetekedhet szemed okos ragyogása.
Hangod lágy tavaszi eső életadó bársonya,
Ajkad hamvas, kívánatos, mint az érett áfonya.
Selyemfüvű rétet látván látom azt is, hogy szaladsz,
Szénakazlak hűs árnyában önfeledten te kacagsz.
Királylány vagy! Kegyeidért küzdjenek a hercegek!
Fakószavú vándor vagyok, jobb lesz, ha én elmegyek.
Tán egy másik hóvirág hozza el nekem a tavaszt,
Te meg szívem egyik legszebb emléke maradsz.
A mező csendes, a magasles árva, az úton róka kapar.
Riadva rohan tova, szagom felé viszi a szél,
S a hűs fuvallat engem is sietségre ösztökél.
Nem. Mégsem sietek, lassan baktatok tova,
Befogad az igaz erdő, szarvas, pele otthona.
Ereimben lassan megnyugszik kóborló vérem,
Felettem ölyv kiált szabadon, merészen.
Időm van, hát felmászom az árva magaslesre,
Boldog vagyok, nekem szép e tücsökszavú meleg nyári este.
Búcsúzik a nap, lemondón bennem is valami,
Mi egykor harsányan kiáltott, már alig hallani.
Lassan, lassan halódik bennem e kedves kis érzés,
Téged hűn, forrón szeretni nem legyőzhető kísértés.
Körbenézek, hajad színe minden arany búzatábla,
Őzekével vetekedhet szemed okos ragyogása.
Hangod lágy tavaszi eső életadó bársonya,
Ajkad hamvas, kívánatos, mint az érett áfonya.
Selyemfüvű rétet látván látom azt is, hogy szaladsz,
Szénakazlak hűs árnyában önfeledten te kacagsz.
Királylány vagy! Kegyeidért küzdjenek a hercegek!
Fakószavú vándor vagyok, jobb lesz, ha én elmegyek.
Tán egy másik hóvirág hozza el nekem a tavaszt,
Te meg szívem egyik legszebb emléke maradsz.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-03-08 15:18:28
Sajnos népiesch-sé vált, és egy bátortalan kölyök szavai, aki még nem igazán tudta, hogy mi is a testi vonzódás, és, hogy mi emeli a tetszést, vonzódást szerelemmé.
Remélem, azóta fájt már neked az is, ami jó, és soha többé nem kántálsz, versírás helyett!
A XIX-ik század költőiből csak igen kevés volt az, aki ebben a népi eredetű versformában képes volt maradandót alkotni, pedig látszólag egyszerű.
A titka csak annyi, hogy sokkal bátrabbnak kell lenned, amikor a személyes érzéseidet írod le. És ne feledd, ha éppen ezt a stílust használod, akkor nagyon pontos, érzékeny arányérzékkel szabad csak az egyes népinek, netán egyszerűnek tűnő kifejezéseket alkalmazni! Gondolom, ma már érzed, hogy sokkal nehezebb, mint hitted volna!
2007-02-07 11:41:07
Feledhető??? Aki férfiember és volt már életében reménytelenül szerelmes, nem hiszem el, hogy nem érzi át ennek a versnek a szépségét. A 4-6 versszakok az egyik legszebb szerelmes vallomást hordozzák, amit valaha olvastam...
2007-02-06 22:17:51
Nekem tetszik, bár én nem értek a balladákhoz. Szinte érzem az erdő illatát a verset olvasva...
2007-02-06 20:13:37
Pont ezért raktam fel. Még jó három éve íródott, mikor elkövettem a XIX. század költőinek bűneit. Csak szerintem szembe kell nézni a régi dolgainkkal, mert általában idő múltán látjuk meg a tanulságot.