Felébredek és nem érzek semmit,
Testem e világban csak fekszik,
Lelkem még álmokkal emlékezik,
Nem értem hol vagyok, mi történik.

Jól vagyok nem fáj semmi,
Lelkem békésen nyugszik,
Csak a kedvesem hiányzik,
Akkor is ha elmém alszik.

Visszatérek éber életben,
Emlékeimhet újra nézhetem,
Elsőnek szinte el sem hiszem,
Szinte minden oly hihetetlen.

Győzködöm magam ez az én életem,
Ami jó azt nem hiszem el,
Ami rossz nem értem, miért velem?
Ez mind az én emlékem?

Emlékek melyek megtörténtek?
Talán csak magamank beképzelem?
Annyi rosszat tényleg megértem?
Az a kis jó igaz, vagy nem?

Lassan visszatér az életem,
Mind az enyém, talán érzem,
Vagy talán csak képzelet vagyok,
Talán létem csak gondlatfoszlányok.

Talán az igazi életem az álmok,
Talán igazán most álmodok,
Igazából nem tudhatom,
Nem tudom élek, vagy csak álmodom.

Több életem van, ez és az álmok,
Több létem van, melyik kéne nem tudom,
Talán minden álom egy felkínált élet,
Talán választanom kéne és azt élnem!