kérgem fejtem
agyonrepedezett
átmart cserzeteg

tépem a napszíttat
fagyperzseltet
lássam a belé metszett
mára felnőtt szívet
ámor nyíllal átdöfött
tágranyílt szerelmet
ezerszer visszalátva
a szüzet a vésnököt
kihántom a történetet

alatta a kezdet
első évgyűrűm
a rég született
a megsötétült árnyalat
mindent átélt
dolgaimtól lett
a legsoványabb

alatta a második
nem világosabb
szintúgy hústalan
szálkás az ábrázata
majd a harmadik
és a többi a többi
az újabbak s újak
csak híztak híznak
majd fogytak fogynak
mint az esélyek

van közöttük kissé
füstös égés nyomott
jól élt és szikár-rostos
sok mese és történetek

de van köztük ágak
tövét indító életőrző
nem egy több is
egymás felett ágazódtak
mi még ma felfelé
ők ösztön-másután
nézegetnek ágaskodnak
rügyet termést hoznak
körénk új hajtásokat



(2006.)