Egyszer volt,
Hol, soha nem volt,
Egy szív, mely sokat érzett,
S a plátói szerelembe, majd’ elvérzett

A szeretett nő, nem szerette soha,
Az élet miért lehetett vele ily mostoha?
Kérdésre választ adott, s formált az ajak,
Nem neked szólnak a versbe foglalt szavak

Szeretni szerettem egy embert, de az nem te voltál,
Te engem, magamra soha nem hagytál,
Szerettelek, de mindig mint barátot,
Soha gondolatom, olyan jövőbe nem látott,

Nem gondoltam soha, h kezed foghatnám,
Nem éreztem soha, hogy ajkad csókolnám,
Nem változak soha meg érzéseim a barátságon túl
Nem éreztem soha, h szerelemmel szeretlek,
és azthittem ez benned is csak múlt.

Számomra mindig egy létezett, kibe szerelmes voltam
De minden ilyen férfi mostmár a múltam,
Te nem az vagy ki nekem kell, kérlek értsd meg,
Irántad nem tápláltam, s nem táplálok semmilyen érzelmet,

Nem veszthettél el, hisz a tied sem voltam,
Mikor érzelmeket láttál irántad csak egy barátot láttam,
Sóhajtok most is mert tudom, megint,
Csak egy ideig hatnak szavaim..

2007. február 04.