Feltöltve: 2007-02-04 14:40:47
Megtekintve: 9701
LUIS DE BORGES: Az iránytű
Minden létzező egy rejtélyes nyelv szava,
e nyelven íródik folyton, reggel s éjjel
a végtelen, értelmetlen hangzuhatag,
mely elbeszéli, mi történik e létben.
E fekete szófolyamban ott van minden:
a leomlott Kártágó és vele Róma,
ezer rejtvény, saját érthetetlen létem,
letűnt korok nyelve-vesztett Bábeltornya.
S túl a nevek végtelen milliárdjain
ma éreztem, mint vonzanak torz árnyai
e fényes, könnyű, azúrkék mutatónak,
mely gondolattengert s valót választ ketté,
óraként forog agyamban, s mint álomkép,
irányrejtője az örökkévalónak!
UNA BRÚJULA
A Esther Zemborain de Torres
Todas las cosas son palabras del
Idioma en que Alguien o Algo, noche y día,
Escribe esa infinita algarabía
Que es la historia del mundo.En su tropel
Pasan Cartago y Roma, yo, tú, él,
Mi vida que no entiendo, esta agonía
De ser enigma, azar, criptografía
Y toda la discordia de Babel.
Detrás del nombre hay lo que no se nombra;
Hoy he sentido gravitar su sombra
En esta aguja azul, lúcida y leve,
Que hacia el confín de un mar tiende su empeño,
Con algo de reloj visto en un sueño
Y algo de ave dormida que se mueve.
e nyelven íródik folyton, reggel s éjjel
a végtelen, értelmetlen hangzuhatag,
mely elbeszéli, mi történik e létben.
E fekete szófolyamban ott van minden:
a leomlott Kártágó és vele Róma,
ezer rejtvény, saját érthetetlen létem,
letűnt korok nyelve-vesztett Bábeltornya.
S túl a nevek végtelen milliárdjain
ma éreztem, mint vonzanak torz árnyai
e fényes, könnyű, azúrkék mutatónak,
mely gondolattengert s valót választ ketté,
óraként forog agyamban, s mint álomkép,
irányrejtője az örökkévalónak!
UNA BRÚJULA
A Esther Zemborain de Torres
Todas las cosas son palabras del
Idioma en que Alguien o Algo, noche y día,
Escribe esa infinita algarabía
Que es la historia del mundo.En su tropel
Pasan Cartago y Roma, yo, tú, él,
Mi vida que no entiendo, esta agonía
De ser enigma, azar, criptografía
Y toda la discordia de Babel.
Detrás del nombre hay lo que no se nombra;
Hoy he sentido gravitar su sombra
En esta aguja azul, lúcida y leve,
Que hacia el confín de un mar tiende su empeño,
Con algo de reloj visto en un sueño
Y algo de ave dormida que se mueve.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!