Az út végére értem,
most csendben búcsúzom.
Sok év, amit megértem,
de én most sem tudom,
minden, mit tettem, írtam...
elég-e tőlem ennyi?
Még annyi mondandóm van,
s látjátok, el kell menni...

Maradni lenne jó még,
de ennyi fájdalom,
amit rámmért a sors rég,
elfojtaná dalom.
Jajom ne hallja senki,
aludni vágyom csendben.
Jó lesz már megpihenni...
Megyek, mert el kell mennem.

A túlparton, mi vár ma?
Örökös éjszaka,
vagy szálló szent zsolozsma
és angyalok hada...?
Csak egy ligetbe vágyom,
nem kell a másvilág,
őrizze örök álmom
ibolya s hóvirág.*


* Utalás, G. Ferenczy Hanna
"Téboly" c. versciklus " 4./Nézetek" versére.