Még túl hosszú a tél: ez január,
s beláthatatlan a hóförgeteg.
Világunk álma mély ...
és dermedö
minden tavaszra váró gondolat.
De hinni kell,
mert egyszer minden bánat végetér.
Legyen bár hóözön,
jég, fagy, lavina, köd:
a Nap elöbb-utóbb kisüt,
és az ágak között
bimbózik a remény.