Súlyos lelki betegség okán fordult, József az ezoterika felé. Előtte volt az Út és elindult. Sejtelme nem volt hogy hova jut, igazából azt sem fogta fel, hogy, az utazás maga az út.
Később visszatekintve, sok mindenre, de nem mindenre, magyarázatott kapott. A legfőbb tanulság számára: Maga az utazás az út, és nem az számit ki, milyen gyorsan halad. Nem vagy elveszve akkor sem, ha csak szemlélődsz, a lényeg, hogy "Ébredj Tudatára" (Anthony de Mello)
40éves kora körül jutott oda vissza ahonnan elindult, Jézus Krisztushoz. És ekkor már az volt a kérdés számára:- Használhatja -e, azt a tudást, erőt, amihez jutott, és ha igen akkor mire? Gyógyíthat -e, és ha gyógyít, kérhet - e érte pénzt? Mire kapta, és legfőbb képen KITŐL, ezt, amit igazából megnevezni sem tud. Csak látja és tapasztalja, hogy vannak akiknek, jót tesz, és hasznára van vele. (csak önmagán nem tud segiteni, ma sem)
A legsúlyosabb kérdésre kapta meg a legegyszerűbben a választ.
-Térj haza, - mondta a Nagytiszteletű, akihez barátja, a helyi tiszteletes küldte-, és tiszta szívvel kérjed az Urat, ha ez a képesség tőle van, tartsa meg, ha nem akkor szabadítson meg tőle.
Meg maradt a "képessége", de az indíttatás, hogy minél szélesebb körben használja elmúlt. Ma már ritkán, és kifejezetten csak kérésre használja. Megnyugodott és nem teher számára.
De az úton tovább halad. Vagy csak álldogál?
És nem, nem érzi úgy hogy ez árulás.