Testében fészkel egy ártatlan,
Bölcsejében pihen, de
Álma nyugtalan.
Kicsi teste megremeg,
Még őrzi az életet

A feketeség körülveszi
Mely még meleg és puha;
De hirtelen megrázkódik
Jajszava hallik, egy sikoly
S lassan minden oda!

Szégyen a bölcsőre, mely
Feketéből vérpirossá vált, és
Nyögi mindig eztán gyalázatát!
Lassan minden odavész,
A kicsiny karok elnémulnak;
Nem követik anyjuk szívét
Nem hallják többé
E méhebeli zenét

A gyilkosság mindenütt arat;
Az anya vagy szenved, vagy unott marad.
Van akinek nem számít,
De van akinek igen:
Hogy nem érinthet többé
Arany, fürtös gyermekfejet.

A hideg gép-karok érte nyúlnak,
A puha fészekbe hatolnak
Széttépik az éber álmot;
S egy ártatlan megszűnik,
Itt hagyja a világot