"Azzá leszel, amit eszel"
Mondja a tanítás.
Első hallásra okoskodás,
De, ha jő a fejfájás, nyavajgás,
Lehet, hogy késő már a belátás.

Igyál vizet!
Ez már prédikálásnak tűnhet,
De, ha nem iszol eleget,
Jön a ragya, ami akár az arcodra kiülhet.
Ilyenkor azt hiszed, hogy a jóisten büntet.

Nem, ez nem így van,
Szabálya az egészségnek is van.
Tükörbe nézünk minden nap,
Mégis csak azt figyeljük,
Nem vagyunk-e slamposak.

Pedig nem is a tükörbe kellene néznie,
Ahhoz, hogy meglássa, hogy áll az egészsége.
Van-e bőrének színe, hajának fénye,
Hogy foga vajon mosolyának éke-e.

Ha kell, hat nyelven tud beszélni,
Emailen levelezni, internetezni,
De, ha nem tud helyesen táplálkozni
Azzal lehet a leggyorsabban
Az urnafülkébe jutni.

És nem is a gyors álom kocsiján,
Hanem annak az okán.
Félti, mert az eső veri,
Ablakát ember beverheti.
Még ott a kérdés, mindezt miből fizeti.
Miközben a MOL a benzin árát emeli.

Ennyi méreg egy villám gondolatba,
S akkor még ott van a család, a munka,
Mikor, miből mi kerül az asztalra?
Erre még jön a nagy adag ragadós pacalja.

Agyát az mozgatja,
Üres-e még a kedvenc fotelja?
Ahol a sportot, s imádott sörét megkapja.
Majd efekszik, végre eltelt a napja.

Reggel újból ott folytatja,
Álmosan keresi, kutatja, hogy hol a kávéja,
Hol a slusszkulcsa?
Hol a vérnyomására a tabletta?

Íróasztalánál a fejét egy percre lehajtja,
Szívét, lábát, a gyomrát fájlalja.
És ő jól tudja, mert hallja, olvassa,
Nem kolbász kell és hurka,
Kellene inkább hajdina, zab, köleskása,

Ráférne még este egy kiadós torna,
Jobban tenné, ha Tv-jét kikapcsolja,
Felülne autó helyett egy lóra!
Rászokna egy új életmódra.

Tudja, hogy nem akar rosszat ajánlója,
Mégis napról napra halasztgatja.
Végrendeletét fontolgatja,
Végül rájön, hogy a koporsónak nincs fiókja.