Ez nem én vagyok, ez nem lehet.
Nem tudom, hogy mit tegyek,
Hogy történhetett ez velem?
Már nyugdíjba kell mennem?

Nekem fontos, hogy használhassam eszem,
De nem használom csak eszem.
Tötyörgök, teszek, veszek,
Unalmamban majd meg veszek.

A pihenés csak testemnek kell,
De, hogy az agyam ne menjen el,
Valamit tennem kell.

Mosok, főzök, kertészkedek,
De ez nem elégít ki engemet.
Olvasok, írok, zenét hallgatok,
Azt teszek, amit én akarok.

Most jövök rá, mit akarok?
Ha elfogyott a cél és az ok.
Szabadság, hatalom,
Nem igazán ezt akarom.

Fontos, hogy hasznosat, szépet, jót tegyek,
Ne azon járjon az eszem, hogy mit egyek.
Beülök a kocsimba, és csak megyek, megyek,
Elmegyek, csak hogy itthon ne legyek.
De, hogy lelkifurdalásom ne legyen,
Viszem a Lolám is velem.

Lolám a kiskutyám, Ő se ismer rám.
Néz csak okosan, hozza a kosaram.
Ő is el akar menni, Ő sem akar enni.
Egyél, igyál, csak ne ugassál,
Legalább Te nyughass már.
Várjál, majd megyünk,
Csak nyugodjon meg a lelkünk.
Nem látod? Nincs hová mennünk.

Nekem munka és, feladat kell,
Mert különben az eszem megy el.
Nem vagyok fáradt, nem vagyok öreg,
Csak nem találom a helyemet.

Megszólal egy belső hang,
Add ki, ami benned van.
Adom, adom, de kinek kell?
Kinek mondjam el?

Jó barátom most a papír,
Minden gondolatomat kibír.
Írok, írok, de kinek kell,
Ezt is a fiók nyeli el.

Lehet, hogy lesz majd vidámabb napom,
Mert ezt így folytatni nem akarom.
Szívem, agyam, lelkem és tudatom,
Gyerekek, barátok néktek ezt sugallom!