Szavak szépek, kedvesek,
Egyre kevesebb.
Szavak halkak és erősek,
Egyre másra hevesebb.
Szavak mit várnak, kérnek,
Egyre késnek.

Szavak hamisak és igazak,
Mindenkép alakítanak.
Kimondott szó vissza nem vonható.
Szavak zenében vagy versben,
Leírtan vagy énekekben.

Szavak félreérthetők és egyenesek,
Bántók vagy akár érzelmesek,
Hatnak rád egész életedben.

Szavak mindegyike, érzelem szívedbe,
Ha azt hallod útállak vagy szeretlek,
Mindkettőbe szíved beleremeg.

Hat még más szervedre,
Gyomrodra, szemedre, eszedre.
Szavak könyvbe, újságba, füzetbe,
Tartalmasak és üresek,
Fájdalmasak és édesek,
Gügyögők és élesek.

Ontják a lapokba, TV-be,
Szívod magadba akár fehér, akár fekete.
Vágyod a szép szót, a simogatót,
Vágyod a jót, az oktatót.

Szavak, idegenek, mű és hivatalos,
Buta, zavaros és okos.
Szavak szájból fülekbe,
Vágnak néha gorombát a szemekbe.

Szavak súlya néha arcodra írva,
Aztán folytatod sírva.
Van hatalmas gondolatod,
Rájössz, hogy egy szóval is kimondhatod.

Van mindnek ideje, helye,
Jelene, múltja és jövője,
Van értelme és két értelme.
Grécsi ezt mindig jól értelmezte.

A szó kacagtat és boldogít,
Néha a legjobbkor segít,
Felemel, vagy leterít.
Minden szónak van kincse,
De sokunknak nincs szókincse.

Tanuld meg kimondani, gyarapítani,
Érezni, alkalmazni.
Helyesen leírni,
Mindent vele elérni,
Boldogan szépen beszélni.

Szavak mit leírok nektek,
Hazád, szülőd, gyereked,
Boldogság, béke, szeretet.
Ha mindezt élvezed,
Szavaid nyíló virág lehet.

Kösse mindenki csokorba,
És csak szórja, szórja,
Mert a szónak a hallgatás a sírja.
A jónak Te légy a szószólója,
Kívánom, legyen mindig hallgatója.