Mióta élek én, azóta szeretek,
De most mondták meg,
Hogy nem jól teszem ezt.

Nem tudtam, hogy a szeretettel lehet ártani.
Én mindig iparkodtam gyorsan, sietve átadni,
S vártam a hatást, és élveztem volna látni.

Most tudtam meg vén fejemmel,
Mit szeretetnek hisz az ember,
Az nem más, mint játék a szívekkel.

Ideje meg tanulnom jól szeretni,
Mert sok lélek van, aki ezt éhezi.
De lehet, hogy Ő sem jól teszi?

Van ennek is képlete, szabálya,
Van kára és hiánya.
Van rá sok szép szó,
De azaz igazi mi nem hallható!

A szeretetet látni, hallani nem kell,
A szeretet érezni kell a szívvel,
Meg kell tanulni élni ezzel az érzékszervvel.

Hallottam, hogy csak az igazi fakad a szívből,
Az érzés, pedig magától az Istentől.
Ezért van az, hogy mindenki képes rá születésétől.

Tudom, hogy van gátja és fullánkja,
Ez többnyire az irigység és a szerzés vágya.
De az önzést, féltékenységet sem állja.

Most már tudom, hogy a szeretet,
Lehet szigorú, igazságos, érzelmes,
Jóságos, és lehet majomszeretet.

Egy biztos, ki magát nem szereti,
Az mást sem tud szeretni.
Szeress mindenkit úgy, ahogy,
Csak magadat tudod szeretni!

Egyszerű, ne bánts, ne okozz fájdalmat,
Űzd el a félelmet és ébressz szép vágyakat.
Remélj, higgy és add megbocsátásodat.

Add, ozd szeretetedet, oda, ahol nincs szeretet.
A jót könnyű szeretned,
De a rosszat szeretni művészet.

Hallottam, hogy ezt a szép érzelmet,
Mindennap suttogjuk több ezren:
Éljünk békében, szépen, szeretetben.

Hit, remény, szeretet! Mondja a Biblia is.
Érzem, hogy ez kell, vágyom rá magam is,
De ne várd és várjam, hanem adjam is!