Lassan sétálok előre a ködben,
Csontok ropognak lábam alatt,
Homályosan látok a sötétben,
Halálszagú szél fújja arcomat.

Hús és vér mossa lábamat,
Halált érzek, múlté az élet,
Nem látok mást, csak holtakat,
Sötétben csak engem figyelnek.

Fááááázzzooooookkkk!
Nem érzem a létemet!
Nem lááááátooookkkk!
Létezni akarok, DE NEM KÖZTETEK!

SÖTÉTSÉG BORÍTJA A TESTEMET!
SÖTÉTSÉG ISSZA A LELKEMET!
CSEND ESZI A SZÍÍÍVEMET!!
CSEND VESZI ÁT AZ ÉLETEMET!

Miért járok itt köztetek?
Miért a rohadú hús és csont?
Mit keresek én itt lent?!
Pont a holtak földjén vagyok?!

Körbevesz teljesen a csonthalom!
Horpadt koponya néz rám vicsorogva!
Vér és hús folyik végíg a padlón,
Bántja orromat a oszló rohadó szag!

Fááááázzzooooookkkk!
Nem érzem a lelkemet!
Nem lááááátooookkkk!
Létezek, DE MIÉRT PONT KÖZTETEK?

SÖTÉTSÉGBŐl VAN TESTEM!
SÖTÉTSÉG AZ ÉN LELKEM!
CSENDÉ A SZÍÍÍVEM!!
CSENDÉ VÁLT AZ ÉLETEM!

Kezemre nézek, levállik,
Kivillan a fehér csont,
Testemtől a hús elválik,
Értem már, miért nem dobog...

Köztetek lépkedek, köztetek létezek,
Nem vagyok élő csak egy holt közületek,
Húsom úgy romlik mint a tietek,
Csontom úgy porlad el mint az életetek.

Fááááázzzooooookkkk!
Nem érzem a lelkemet!
Nem lááááátooookkkk!
Nem létezek, EGY VAGYOK KÖZÜLETEK!

Nem érzek semmit sem!
Nincsen már lelkem!
Nem lááááátooookkkk!
Meghaltam, EGY VAGYOK KÖZÜLETEK!

Sötétségből van a testem...
Sötétségé az én lelkem...
Csendes már a szívem...
Csendben szált el az életem...