Úgy hat rám, mint a szép zene.
A finom szirma, illata, színe.
A világnak még egy csodája,
Fajtájának se szeri, se száma.

Hatása olyan lelkemnek,
Mint étek a testemnek.
Van piros, kék és sárga,
És ennek végtelen színskálája

Lehet gyenge vagy erős szára,
Levele selymes, mint a lányok ruhája.
Eső veri, szél cibálja,
De ő állja, dacol pompázva.

Lehet akár kert éke, rét szépe,
Lehet ajándék bocsánatkérésre.
Lehet boldogság jelképe,
Tüzes szerelem beszédje.

Fűnek, fának van virága,
Ha beteg vagy elég egy szál látványa.
Van a kegyelet virága,
Viszed temetésre a búcsú csokrába.

Teszed asztalra, oltárra,
Legyen pipacs, vagy kert rózsája.
Viszed gyermekszületésre,
Névnapi köszöntésre.

Veszed, szeded csak úgy,
A látvány örömére.
Kabalából, babonából,
Gyógyulást remélve szirmától.

Vajon van e hely, ahol az ember
Nem szívesen látja?
A virág a költők, festők,
Leggyakoribb múzsája.