szív
tüdő,
hellyel-közzel kiszámíthatatlan
levek
csordulása
széttört tenyéren,
kifolyt arcokon, arcok mögött
halványan derengő látomásokban
tegnap estékről és
vasárnap hajnalról,
ott, ahol végigvizezték az eget -
sárkányokról és
feltámadásról,
-itt meséled majd történeted-
buszokról, vacogásról,
lábatlan zuhanás megsimít,
mindegyik haragja fél és
a szűkölő, naftalinszív, ahogy
másoknál odabent a szekrényben
itt is csak párolog.