Egy elveszett lélek keresi a kiutat,
mely halandó vérével a pokolból kijuttat.
Labirintusként terjeng a rejtély,
de halandót csak az életben lelnél.

Tisztító tűz a bűnödön nem segít
s kijuttatni egy zord farkas hevít.
Kiragad a pórból,
segít s felvisz a pokolból.

Az élőkközt lényed csak elenyész,
de a sötétben a fény nem emészt.
Halandó vérét szerezni holtként nehéz,
a zord farkas nem segít csak lenéz.

A harcot inkább feladod s bolyongsz,
mint eszeveszett lélek a pokolból kihólsz.
Labirintusként terjeng a rejtély,
de halandót csak az életben lelnél.

Sötét bíboros sátánként a tűzből kiűz,
könyörtelen s a földre újra felűz.
Lelked a halandót elragadja
s boldogan vérét egy serlegbe avatja.

A kiutat megleled,
de lelked a sötéttől el nem veszed.
Örökké rab maradsz
s a pokol mélyéről a zord farkassal nem szakadsz.

Elhalt lelkek senyvednek a kereszten,
látod a holtat hogy szíved serkenjen.
Egyesítsünk élőt a halottal,
csontsereget ezer kárhozottal.

Gonoszt a trónról vérengzéssel levered,
az eszeveszett lélek eltűnik s trónra magad teszed.
A kiutad a holt sereggel láttad,
szolgáid mind s parancsolsz a halállal.
A pokol veled urrá lesz,
melyet a csontsereg az élőtől és halottól a világ végéig elfedez.