Feltöltve: 2007-01-24 12:30:16
Megtekintve: 6303
Időutazás
Az időgép a legváratlanabb helyen bukkant fel
A két testvér, a kis Borit vitte ki a térre. Útközben a pihenőhelyük felé vették észre ezt a kis játszóteret. Elgondolkodtató, hogy itt az Őrség közepén, ahol még találni érintetlen részt a természetből, és a gyermekeket ezernyi dolog foglalhatja el, játszóteret építenek. Első a gyerek, mert nagyon kevés van ezen a vidéken belőlük.
A kis Borika mögé a nagy Borinak is fel kellett ülni a tölgyfából fantasztikusan elkészített mérleghintára, hogy ellensúlyozni tudják Eleket. Ám a kislány nagyon hamar megunta, érdekesebbnek találta a hintát, ahol egyedül, önállóan lenghetett, igaz azonban, hogy ebbe azért az anyja is besegített.
Ketten maradtak a libikókán . A két testvér. Hosszú ideje nem játszottak már együtt semmit, hát igen, a sűrű gond, meg az élet nehéz, meg... Még amit a felnőttek ki szoktak találni, hogy folyamatosan küszködhessenek.
Ekkor egy villanás alatt indult be az időgép. Elek fent tartotta nővérét az égben, az pedig könyörgőre fogta, épp úgy, mint rég:- engedj le!!! Mert félek!- és nem lehetett tudni most sír vagy kacag. Az öcs leengedte, és erre a piszok, ahelyett hogy leszállt volna Ő, tartotta ki a tesóját.
-Bori, engedj le! erre ráfázol azt tudod! - fenyegetőzött Elek. Nem bírta tovább a levegőben tartani és leengedte a hintát Bori, és közben már egyértelműen kacagott, de, úgy ahogy csak a gyerekek tudnak. Teliszájal, tiszta szívből. És elindult a libikókázás, le, fel, le, fel... és harsány boldog felhőtlen nevetés verte fel az Őrség csendjét.
Kb. 35 évet, utaztak vissza az időben, a világ legegyszerűbb időgépével.
A két testvér, a kis Borit vitte ki a térre. Útközben a pihenőhelyük felé vették észre ezt a kis játszóteret. Elgondolkodtató, hogy itt az Őrség közepén, ahol még találni érintetlen részt a természetből, és a gyermekeket ezernyi dolog foglalhatja el, játszóteret építenek. Első a gyerek, mert nagyon kevés van ezen a vidéken belőlük.
A kis Borika mögé a nagy Borinak is fel kellett ülni a tölgyfából fantasztikusan elkészített mérleghintára, hogy ellensúlyozni tudják Eleket. Ám a kislány nagyon hamar megunta, érdekesebbnek találta a hintát, ahol egyedül, önállóan lenghetett, igaz azonban, hogy ebbe azért az anyja is besegített.
Ketten maradtak a libikókán . A két testvér. Hosszú ideje nem játszottak már együtt semmit, hát igen, a sűrű gond, meg az élet nehéz, meg... Még amit a felnőttek ki szoktak találni, hogy folyamatosan küszködhessenek.
Ekkor egy villanás alatt indult be az időgép. Elek fent tartotta nővérét az égben, az pedig könyörgőre fogta, épp úgy, mint rég:- engedj le!!! Mert félek!- és nem lehetett tudni most sír vagy kacag. Az öcs leengedte, és erre a piszok, ahelyett hogy leszállt volna Ő, tartotta ki a tesóját.
-Bori, engedj le! erre ráfázol azt tudod! - fenyegetőzött Elek. Nem bírta tovább a levegőben tartani és leengedte a hintát Bori, és közben már egyértelműen kacagott, de, úgy ahogy csak a gyerekek tudnak. Teliszájal, tiszta szívből. És elindult a libikókázás, le, fel, le, fel... és harsány boldog felhőtlen nevetés verte fel az Őrség csendjét.
Kb. 35 évet, utaztak vissza az időben, a világ legegyszerűbb időgépével.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-01-25 22:32:45
Maghatóan színes kis karcolat. Tetszett.