Csak ülök és elnézem,
Amint vonulnak az égen.
Lassan, ráérősen, szépen,
Hol világos, hol sötétkéken.

Amint egyre jobban nézem,
Néha odavágyom, úgyérzem.
Annyi még a dolgom, nem végeztem,
Ezért tekintetem az égről levettem.

Ne hidd, hogy ott olyan jó lehet,
Láttam gyülekezni a viharfellegeket.
Sötéteket, feketéket, mérgeseket,
Menydörgést, majd az eső eleredt.

Örültem a szivárványnak, fénynek,
És az általa teremtett minden élőlénynek.
A felhőket kevésbé néztem.
Pedig áldott árnyékot vetettek nékem.

Ha eljő az éj, a felhő attól még él,
A feljövő csillagoknak mesél.
Feltekintek este az égre,
S ragyog reám a csillagok fénye.