Ülök a parton elmerengve,
Közben eljött a naplemente.

Impozáns, szomorú látvány,
Az égen, a napot látod halálán.

Naponta meghal egy kicsit,
Éjszakára besötétedik.

Tükörképe beesik a víz tükrébe,
Vagy eltűnik a hegy kebelébe.

Az utolsó pillanatig játszik,
Falevelekkel, víz fodrán cikázik.

Kérlek, hogy ne tedd ezt velem,
Mert olyankor elfog a félelem!

Szeretem meleged, vakító fényed,
Egésznap vágyva,imádlak téged.

Halálodnak alkony a neve,
Erről éltem alkonya jut eszembe.