A test a világmindenség csodája,
Van, aki becsüli, avagy fumigálja.
Van látható és rejtett micsodája,
Bánj vele, óvatosan és vigyázva!
Meglátod, egyszer megszolgálja.

Körte vagy alma testének alakja,
Hamvas, rózsás bőrrel takarva.
Ívelt szemekkel, fodros szájjal,
Formás kezekkel, lábbal.
Harmóniával, a lelki világgal.

Olykor jár az esze kereke,
Hol nevet, hol meg sír a lelke.
Külön életet él összes porcikája,
Ritmusra mozog minden tagja.
De van, hogy nem mozdul, hiába akarja.

Mindent elmond, ha van valami baja,
Erre van a fájdalom haragja
Eltűnik mosolya, aranyos bája,
Hogyha valami bántja.
Mely rózsás lelkét széjjelrágja.