Előttem asztalon papír, toll, tinta.
Fölébe hajolva ülök gondolkodva.
Amit elmondhatnék, keserves kínom.
Nem tudom, érdemes-e leírnom?

Gondolatok cikáznak, villóznak agyamban,
Szavakat keresek, miképp leírhassam.
Sok emlékem van mit évekig titkoltam.
Elmondjam-e, avagy magamban tartsam?

Meg nem írt levél, papírfecni stócok,
Régen elfelejtett, el nem csókolt csókok.
Félszeg simogatások, sete-suta bókok,
Emlékek hálójába gabalyodva lógok.

Megsárgult a papír, halvány emlékezet,
Lassan elfelejtem majd –e kedves nevet.
Minek megbolygatni régmúlt emlékeket?
Lefogom hát a tollat tartó, reszkető kezet.

A tavaszra nyár jött, az őszre meg tél.
Érzem kedvesem, már régen elfeledtél.
Emlékedben hiába kutatnál, rám sose lelnél,
Régmúlt szerelmünkre úgysem emlékeznél.