nyugodtság és nyitott szem van.
érzem,ahogy az arcom átformálódik,
rendeződve maguk között a ráncok
és redők,
véső nyomán
ahogy a koponya összes nyílásán át valami kúszik
megérlelődve, végigsúrolva a falakat

ma reggel ismét láttam.

groteszkül burjánzik. szemek és ami mellettük
van
nincs
nem látni.
mint a lebegő sziget, ködben, foszlányok közt
egy daru drótkötelén függve
az agyak mögött.