Szívem szeress, mintha senki sem bántana,
Lábam táncolj, mintha senki nem látna!
Lelkem énekeljél, mintha senki sem hallana!

Úgy szeress, mint gyermekét az anya,
Kinek az sem számít, ha vak, vagy béna!
Csak az a fontos, hogy magához szorítsa!

Úgy táncolj, mint menyecske a bálban,
Kinek van szeretve ölelő párja!
Táncolj, táncolj, mintha senki sem látna!

Úgy énekelj, mint egy dalos pacsirta!
Nem számít, ha nem Bartók, Kodály írta.
Énekeljél egész nap, este és hajnalban!

Szeressél, énekelj, dalolj és táncolj!
Meglátod, hogy ez maga a mámor.
Ez tart a bútól, bánattól távol.