Csak egy gondolat járt Lilla eszében, az, hogy el ne késsen. A mai előadás nagyon fontos számára, és az utána következő vizsga is. Magassarkú cipőben nem egyszerű a rohanás a harmadik emeletről. Egyébként sportos ruhát és cipőt szokott viselni, azonban ma fontos volt, hogy a kedvenc tanára csinosnak lássa. Lilla igéretet kapott, hogy a tanár úr az előadás után segít tisztázni néhány dolgot, ami problémát okozott Lillának a diplomamunkájában.Nemes tanár úrnak nagy tekintélye van az évfolyamtársnők között. Nagyon jóképű, okos, kedves, mosolygós, még több kitűnő jelzővel is lehetne folytatni a fiatalember jellemzését. Azt mondják, hogy már ötvenen túl van. De az nem lehet igaz, még negyven évesnek is mondhatja magát. Nem egy lány titokban szerelmes volt bele. Lilla is. A lány úgy érezte, hogy a férfi neki több figyelmet szentel, mint a többi lánynak. Lilla tisztában volt a saját szépségével, élvezte azt, hogy a fiúk utánafordulnak, nem egyszer randira is hívták. ADe neki a Nemes tanár úr volt az ideálja, egyenlőre lejjebb nem akarta adni. A tanárt látta mindig maga előtt, róla ábrándozott, és minden alkalmat kihasznált, hogy közelébe kerüljön. Most is sietett, rohant le a lépcsőn. Zsebében lapult a szerelmes levél. Álmában éjszaka a szerelmét látta, kézenfogva sétált vele. És mikor felébredt, sajnálta, hogy ez csak álom volt. Nem tudott elaludni, felkelt, asztalhoz ült és elkezdett írni. Ki kellett már írni mindazt magából, ami összegyűlemlett a szerelemmel teli szívében. Csak úgy jöttek valahonnan a szerelmi vallomás szavai, mondatai. Maga is elcsodálkozott az újonnan felfedezett képességén. Elolvasta a levelet és meg volt hatódva a saját írásától. "Ilyen szép szerelmes levelet csak a nagy íróktól olvastam", - elégetetten gondolta magában. Abban nem reménykedett, hogy a levél el lesz küldve a tanár úrnak. Mindenesetre boritékba tette, leragasztotta és így, címzés nélkül zsebre vágta...

Ferenc egy éve lakik szüleivel úgyan ebben a lépcsőházban a második emeleten. Az egyetem befejezése után a tanszéken maradt, hamarosan megkapta a tanári kinevezést is. Szülei már elég idősek, betegesek voltak, így nem bánták volna, ha fiúk megtalálja élete párját és nősülésre adja fejét. Azonban Feri inkább a munkába fektette energiáját, nem nagyon kisérletezett az udvarlással. De ennek volt más oka is. Már ideköltözés első napján szeme megakadt egy rendkivül szép és csinos egyetemista lányon, aki ebben a házban lakott egy emelettel feljebb. A lány leggyakrabban elviharzott mellette. Hiába akart többszőr szóba állni vele, valahogy ez nem jött össze. Mostanában azon kapta magát, hogy sokat gondol a lányra, minden információt róla elraktároz magában, éjjel-nappal a gondolatai körülötte forognak. De Lilla, mert ő volt az a lány, figyelmet sem fordított a szerelmes fiatalemberre. Ferenc törte a fejét, hogyan is közelítse meg az örökösen melette elrohanó szépséget, már nagyon vágyakozott utána, szerette volna jobban megismerni...

És most váratlan dolog történt. Ferenc reggel leszaladt a boltba. Mielőtt elindult volna a munkába, igyekezett felmenni még a jegyzetekért a lakásába. Sietett. Ahogy belépett a lépcsőházba, azt vette észre, hogy fentről Lilla rohan lefelé, csak úgy kopognak a magas cipősarkak! Pár pillanat múlva Lilla már a karjaiban volt. Szegény lány megbotlott, és, ha Ferenc el nem kapja, ki tudja, mi történt volna. Karjaiban tartotta, és mintha el sem akarná engedni. Lilla nem is tudott tovább rohanni. Kibicsaklott a lába. Nem bírt ráállni. Ferenc segítette őt az otthonába. Így mindketten aznap nem értek be az egyetemre időben.

Ferenc nem bánta ezt a kimaradást. Mert kis ideig a szerelmét tartotta karjaiban. Lilla is mélyen a szemébe nézett akkor és talán olvasott is a fiatalember kifejező szemeiből. Később Ferenc boldogan lépkedett a lépcsőházban lefelé, mikor a földszínten észrevett egy borítékot, semmi nem volt írva rá, de le volt ragasztva. Zsebre vágta. Este eszébe jutott a boriték, felbontotta és elkezdte olvasni. "Aki írta, olyan szerelmes lehetett, mint én, de ő ki tudta fejezni az érzéseit, én pedig ebben tehetségtelen vagyok", - gondolta.

Eltelt egy hónap a lépcsőházi "baleset" után. Lilla többet gondolt ezután Ferencre, mint a tanárára, rájött, hogy az csak egy plátói szerelem volt, soha nem teljesülhetett volna be. Ferenc szemei megbabonázták őt, álmaiban nem egyszer meg is jelentek. Egy szép napon levelet hozott a postás. Izgalommal felbontotta. "Egek! Ez az általam írott szerelmes levél!" Lemásolva férfi kézzel, a végén pedig aláírás: Ferenc. Azután útóirat: Kedves Lillácska! Két színházi jegyet vettem holnapra. Remélem, elfogadja a meghívást.

Természetesen Lilla elfogadta. Házasságkötés következett bizonyos idő múlva. Szerelemben, békességben éltek. Lilla még mindig nem árulta el senkinek, ki volt a szerelmes levél szerzője. Csak nekem, mert én voltam a legkedvesebb barátnője.