Megéltem már jó néhány évet,
Rájöttem, mi az igazi csendélet.

Kedvenc tárgyak gyűjteménye,
Elmúlt éveim szép emléke.

Lakásom, szeretett-féltett tárgyakkal tele,
Egy polc, asztalfiók, benne életem fele.

Egy borosüvegre siklik tekintetem,
Melyből egykor együtt ittál velem.

A csokor virág melyet nekem hoztál,
Megszáradva az óta is asztalomon áll.

Kaptam tőled leveleket, képeslapot,
Mely okozott sok boldog pillanatot.

Hoztál nekem mozsarat, rezet,
Mert érezted ez boldoggá, tehet.

Ma némaság vesz körül, igazi csendélet,
Elveszett egy álom, elillant az élet.

Arcékeped forgatva, nézem és félek,
Istenkém, hová tűnt belőle a lélek.