Oly titokzatos, amilyen bűbájos,
Mosolya rejtélyes, hívogatón csábos.

Tartása fenséges, elegáns, gáláns,
Lenyűgöző bája, pillantása hálás.

Arcocskája finom, porcelán a bőre,
Fodros ajka ívelt, nektár csepeg belőle.

Hattyúnyaka, hosszú, sima, kecses,
Fekete pillái, s tekintete becses.

Turbánja redői fenségesen szépek,
Ruhája illik rá, színei élnek.

Szemei, oly bánatot sugároznak rája,
Mint hattyúnak, kit elhagyott a párja.

Zaklatott lelke kiül az arcára,
Az örök boldogságot várva.

Pihepuha csókot lehelni nyakára,
Feltűrt haját takarja turbánja.

Szinte hallom, lelkének zenéjét,
Csekély boldogságért ledobná kelméjét.