Kéj, élvezet, buja vágy, mely rád talál,
Gyönyörű portéka, amit-e hölgy kínál.

Csábos a tekintett, melyet kalap takar,
És fodros szoknyája, s ami alatta van.

Amint elővillan, fehér nyaka, válla,
Nincsen az a férfi, ki meg ne kívánja.

Rövid alku után szeparéba mennek,
A férfi vágyai gyorsan kielégülnek.

Felölti szoknyáját, piros kis kalapját,
Utcasarkon állva ismét kínálja árúját.

Így menne ez napokon, éveken át,
Ám egyszer egy férfi benne mást lát.

Belelát lelkébe, annak nyomorába,
Pénz helyett a szívét teszi a markába.

Az alkunak vége, eldőlt a lány sorsa,
Társra lelt, ki éltét örökre felkarolta.

Kalapját, ruháját a fiókba tette,
Kurtizán múltját mélyen eltemette.

Családja körében boldogságra lelve,
Gyermei között megjött életkedve.