WULFF,A MEGMENTŐ

...a kocsi elindult velünk a ködös ésa kisérteties utcákon,egyre kijjebb a városból...mivel németül NEM beszéltünk,némán ültünk az idegen autójában...aki csak egyre kijebb hajtott ismeretlen cél felé...apám magyarul meg is jegyezte-vagy csak utólag mondta el?-már NEM emlékszem!!!-hogy az is megfordult a fejében:ha ez valami őrült,fejbe kell vágnia-s csak azon filózott,mivel...!?
De a dolog azért nem volt ilyen drámai...egyszerre a férfi megpróbált velünk kommunikálni-angolul.Annyit megértett apám,hogy őt Herrn Wulff-nak hivják,igen :ABBÓL a Wulff családból,a vokkerwulff repülő gyároséból... ő akkor még gyerek volt ,később -mivel elitélte a fasizmust-délamerikában települt le,ahol elvett egy szép kreol nőt aki viszont már meghalt-s ő sosem áll meg stopposoknak mert gazdag és fél hogy kirabolják,meg amúgy sem-de anyám alakjáról hirtelen beugrott az ő felesége...ő marcipángyáros és elvisz a gyárába aztán megpróbál szállást szerezni nekünk....
A kocsiból telcsizett,ide-oda,annyit értettünk hogy valami "széplábú nőcit"hivogatott...aztán,egy nagy gyárépületnél megállt....
Ez egy óriási marcipángyár volt,Wulff leültetett az irodájában.Engem meg körbevitt hogy megmutatja a gyárat...egyszer meg akart csókolni,én megijedtem mert azt hittem akar VALAMIT...(ki tudja!?)mire nevetett és békén hagyott.Aztán,adott nekűnk marcipánt,300 márkát és azt mondta most elvisz egy hotelbe ahol alhatunk.
Apám elővett a bőröndből egy általa készült kerámia faliképet-és hálából odaadta Wulffnak,mire ő feltette a falra és igy szólt:"...tudod,ha egyszer erre jártok újra-ez még mindég ott fog lógni!!!"

HAMBURG

Wulf kifizetett számunkra egy hotelt aztán eltűnt az életünkből.Hogy innét aztán hogyan keveredtünk pont Hamburgba,-már NEM emlékszem.!Valahogyan ott kötöttünk ki. K*rva nagy tél volt,hatalmas hó esett le ezért a vonatok leálltak,nem mentek tovább.A Hamburgi "Bahnhofmission"-ba(vöröskeresztes segélyszervezet,adnak meleg teát,kaját)mentünk,ahol legalább jutott egy kis meleg lötty a gyomrunkba.Volt ott 3 arab faszi is akik valami papirt mutogattak apámnak,miután engem,gyereket megkináltak banánnal-amin valami olyan állt hogy az országuk minden tettükért felelősséget vállal-és apámat csalogatták,hogy minek?hova?nem értettük mivel sem ők-sem mi nem beszéltünk németül,csak tört minimális angol tudással birtunk-mindannyian!Ezekután-SZERENCSÉNKRE!mivel a vonatközlekedés leállt a hó miatt,a vonattársaság úgy szállásolta el a rengeteg hoppon maradt utast,hogy megnyitották a kikötő melletti atombunkert-ide menekitették az embereket,teljes ellátással mig a vonatok újra el nem indultak..
Én meg totál besz*rtam mert azt hittem,kitört a háború!!!Mi nem tartoztunk ugyan hoppon maradt utasok közé-de abban a káoszban KI kérdezte ezt!?A Bahnhofmissziósok azt hitték,-s mi meghagytuk őket ebben a hitükben!!!Igy aztán következett a GOING UNDERGROUND-fejezet,mely emlékezetes 3 napja életemnek...