Egy sötét sírbolt emelkedik a temető mélyéről
s minden gyászoló éneke,dermedt szívéből jő.
Egy sejtelmes hang szól a mélyből,
a fény kimull s az árnyék eltűnik az éjből.

Az arcokon halálfélelem,
a végzet eldől e sötét éjjelen.
Segítségért kiálltani késő,
az alak feltűnik s sírboltból kedvesével feljő.

Felhozta régi fájdalmát,
mit árasztani kétséges lelkekre árnyalják.
Az emberek mozogni többé nem tudnak,
a sírbolttal a földalatt hódolnak.

Istenítik az élő-halottat,
de félelemmel a hitet elhalgattattad.
A sötét sírbolt csak a lelkeddel távozik
s a gyászoló nép élve a földalá kárhozik.