Szívem fáj
s a kaszás már ajtómnál jár.
Meghalok s elveszek,
mert szerelmet az életben nem lelek.
Kárhozottá válik lelkem
s vérben ázva meghal testem.

A fénysugárban újraéledek
s egy kedves lényt többé nem feledek.
Ám mikor leszáll az est,
újra eljön értem és magával visz egy halott test.

Ismét fényben élhetnénk,
de szerelmet az életben nem lelhetnénk.
Hisz holt vagyok
s az élőkközt ember többé nem vagyok.

Fekete lovon eljő értem a nagy ő
s lelkem megmentve életemé eljő.
Újra az élőkközé megyek
s felesége az örökkévalóságnak leszek.
Vége a magánynak
és végre enyém az örök szerelme a halálnak.