Látlak titeket szenvedő lelkek
Én már a felhők lágy sarkán élek
Onnan figyelem minden léptetek
S ha elbuktok én csak nevetek,

Mert nem létezik Menny sem a Pokol
Mindenhol csakis ugyanaz az Úr
Ki akkor boldog, ha fejed lehull
Játszik veled, az életedbe nyúl.

Néha egy kis jót, néha rosszat ad,
De te azért csak ne bízd el magad
Mert csak magának szerez örömöt,
Hogy lássa, földet kapar a körmöd.

Hiszed, halál után megváltás vár,
Gondolod lesz majd, életedért kár
Hiszed a Mennyország csak csupa báj
Gondold ezt, ha már kiábrándultál.