Az úr 857-edik esztendejét írtuk, amikor, kétévnyi uralkodása után VIII. János pápa élete virágában 42-évesen elhalálozott. A halálozás körülményei rendkívüli körülmények közepette következett be.A krónikák csak annyit jegyeztek le, hogy az úrnapi körmenetben rosszul lett és meghalt.
Róma az úrnapi körmenet lázában égett. A pápaság központjának számító szent városba özönlöttek a kíváncsiak, a pápai áldásra várók, a szent ostyát osztó kezet megcsókolni akarók és egyéb kíváncsiak.
A fellobogózott város pápai palotája és a hatalmas bazilka közötti teret virágszőnyggel borították be. Megtiltották a lovas kocsik, hintók, szekerek téren való áthaladását, nehogy baleset legyen belőle. Esetleg valakit buzgó imádsága közben agyontaposson a ló, de még inkább nem akarták, hogy lócitromokkal becstelenítsék meg a virágszőnyeget.
Ilyenkor mindig a pápa vezeti a körmenetet, vállán jelképes keresztet cipelve lassan araszol a pulpitusig, ahol a pápai zsámolyon helyet foglalva lemeztelenített lábát lábcsókra nyújtja a kiválasztott nemes uraknak. Utána áldást oszt, majd ostyát tesz minden eléjáruló hivő ajkai közül kinyújtott nyelvhegyére
Délelőtt kilencórára a tömeg annyira ellepte a teret, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A várakozás áhítatos csendjét hirtelen fanfárok hangja törte meg és kitárultak a pápai palota hatalmas rézveretes cédrusfa kapuszárnyai. Bíborosainak kíséretében nehézkesen lépkedve megjelent a pápa. Fején könnyű, nyári tiarával, amit inkább főkötőnek nézhetett az egyszerű szemlélő. Simára borotvált, kerekded, kissé tokás arcából jóságosan és kíváncsian tekintettek a hivőkre azúrkék szemei.
Az utóbbi időben rettenetesen elhízott, főleg a hasa nőt hordónyira. Cingár lábain, igen furcsán hatott hordószerű potroha, de hát a pápa őszentségét nem illett kritizálni abban az időben. Ha, hízik, had hízzon, hagy erősödjék csak…! Jobban tudja az urat szolgálni-mondogatták.
A körmenet kiindulási pontjához érve vállára vette a súlyos cédrusfa keresztdarabot,s kissé megingott alatta. Arca egyre jobban kifényesedett, majd verítékezni kezdett. Lábaszárán nedvesség kezdett csorogni.
-Szüzanyám,most segíts meg, elment a magzatvizem-suttogta és a mellette álló két bíboros karjaiba ájult.A bíborosok menten a pápai lakosztályba vitték a papisszát és hivatták orvosát. Az orvos azonnal kiküldött mindenkit a betegszobából és segédjét a bábáért szalasztotta. Percek alatt megérkezett a bába és máris hozzákezdett a szülés levezetéséhez. Az orvos elájult a látványtól.
A besiető pápai trónálló két testőrt állított az ajtóba, az orvost pedig tömlöcbe vettette, nehogy eljárjon a szája. Miután a helyzetet megmentette és a szülés levezetését véginézte, a kezébe vette a tökéletesen ép, szépséges fiúgyereket, végigfutott agyán a szörnyű sejtés. A pápa nő, semmi kétség. Azon most nem lehetett morfondírozni, hogyan titkolta el, hanem azon kellett gondolkodni, hogy tussolják el az ügyet. Ha, kiderül a dolog, akkor az óriási botrányban összedől az egyház építménye, maga alá temetve a papságot is.
Rövid gondolkodás után a kisdedet a bába gondjaira bízta, az ablakhoz lépett, kitárta mindkét szárnyát és kihirdette a feszülten várakozó tömegnek:
- a pápa elhalálozott….

Johannát, egy apácakolostorban helyezték el, ahol klastrom főnökasszonyként halálig vezette a kolostor életét. A kisfiút a ragúzai herceg, Johanna szeretője nevelte fel.