Eltorzítanak az élet kínkeserves törmelékei,
Megöl a kesergés, megöl a hanyatlás,
Szilánkok repítenek fel, az élet szellemei,
Körbeértem életem vonalán és indul az oszlás

A gyönyörű sorvadás érzéketlenné tesz,
Ahogy azt mindig is kívántam kínkeservben,
Ölni nem tudnék, mert még istenem is megvet,
Halált hoz minden pillanat, elfeledett valóságban

Várom a mű végét, várom a beteljesülést,
Széttépett alkalmak emlékein hamu kering,
Zavarodott létem vágyódva kiált végéért,
Elhalt minden, a kísértés nem ér egy misét

Áldozatot kérnek a holt és élő istenek,
Kudarcbafullt keresztes hadjárat vére ömlik,
Átokba borult termőföldek üvöltenek,
A fény agyamból a semmibe özönlik

Közel van már, ne aggódjon kóró létem,
Gyilkos sorok között körbe járok szüntelen,
Elhalványul beteges gyötrő keservem,
Halált hozó kés fénye törik meg ereimben.