2004 december eleje..Két szakmai testületnél is jelölt és választó vagyok.Mintegy harmincöten ülünk a teremben.Kisebb csoport tiltakozó levelet olvas fel, elutasítják az előző választás eredményének megsemmisítését, bírósághoz fognak fordulni. Ők eltávoznak.A gyűlés elnöke mond rájuk néhány megvető mondatot.Én ezügyben"semleges" vagyok, de maradok.
Hamarosan azonban nagyon humoros dolog történik.Az elnök szerint: aki tizenöt névnél KEVESEBBET jelöl meg a választható személyek listáján, annak szavazata ÉRVÉNYTELEN.Ez annyira humoros, hogy nagy tapintattal felhívom figyelmét: szinte senki sem ismer a jelenlévők közül tiz-tizenkét személynél többet, miért lenne bárki kötelezhető pont tizenöt név megjelölésére?Ez minden logikának ellentmond!
Az elnök meghökken, de nem engedhet hierarchikus tekintélyéből.A jelenlévő kollégák mind-mind tudják, hogy igazam van, de senki sem mer emellett szólni.Ám azt sem meri mondani senki, - az elnök kivételével - hogy nincs igazam.
Nevetek.Ha egy neves professzor ilyen logikátlanságot nem képes - illetve nem akar -
belátni, manó vigye az egészet! Szavazzunk!
Ez az esemény nem hangol le túlságosan, hozzászoktam a politikától erősen mérgezett légkörhöz szakmai kérdéseknél is.Vigasztal az is, hogy egyórás "művészportré" felvételéhez hívott meg a Miskolcon működő Irodalmi Rádió.E rádióra a KALÁKA főszerkesztője hívta fel figyelmem.
Feleségem úgy dönt: elkísér a miskolci útra.Nem beszéltem rá, se le.Elmosolyodom, mert
fiatal diplomásként egyszer már feloszlattam egy irodalmi kört, amelynek én voltam az elnöke, mivel Ő - akkor még, hajadonként, tanítványom - igencsak szívére vette amint az egyik nagyon csöcsös és nagyon csinos leányzó szerinte "illegette-billegette" magát előttem a kör összejövetelén.Hja, irodalmi kört bármikor szervezhet az ember, de - átláttam - olyan leány, mint Ő nem terem minden bokorban!
Az "intercity"-vel csak kétórányi út Miskolcig.Felvillan az egyik budapesti, piszkos, kopott, kissé düledező külvárosi pályaudvar, az Elhanyagoltság és Országszegénység egyik Örök Emlékműve.Én egyébként szeretem poétikus bánathangulatát, de erről majd máskor..Máris elhagytuk a "bűnös várost", melynek nevéhez - paradox módon - nem akkor tették hozzá ezt a jelzőt, amikor valóban megérdemelte, hanem éppen ellenkezőleg.Megy a vonat, egymást rángatják tova a tájak, egykettőre ott vagyunk Miskolcon.
Itt első - már ezerszer istapasztalt, mégis újra és újra meghökkentő - felismerésem a banalitásos igazság: a nők olykor /vagy mindig?/ kiismerhetetlenek!Azt terveztem ugyanis, múlt példákból kiindultan, hogy feleségem áruházba megy mindenfélét nézegetni, én meg addig a Szinva patakot piszkálgathatom, továbbá tanulmányozhatom "Miskolc lelkét".Ám feleségemet most, számomra érthetetlen módon, nem érdeklik az üzletek, ebéd után be kell ültetnem egy cukrászdába, ahol kávézgat, süteményezget.Én elrohanok a Szinva patakhoz, de mindjárt vissza is, a cukrászdába, mert nyugtalanít, hogy egyedül hagytam.A Szinva igen szép, kisebb folyócskának is beillő, de a gyorsan sötétedő tájon nem tudom benne felfedezni a halakat, bár biztosan vannak, mert vize tisztának tűnik.
Az Irodalmi Rádió stúdiója a főszerkesztő, Zsoldos Árpád, lakásában van.Az általa kifejtett, Miskolc város és a régió szempontjából, de nyugodtan hozzátehetjük: országosan is, igen jelentős, értékes tevékenységhez képest meglepően szerény körülmények között működik.Mindehhez a jelenleginél sokkal több támogatást érdemelne!
Zsoldos Árpádban sok tekintetben fiatalkori önmagam vélem felfedezni: vezetésre termett egyéniség, kiváló szervező, pont olyan, mint amilyennek levelei alapján gondoltam.A megérkező fiatalok, többnyire egyetemi hallgatók, kedvesek, udvariasak, és ez, érzem, nem csupán nekünk, vendégeknek szól, máskor is ilyenek lehetnek.Pillanatok alatt beleélik maguk írásaim "lelkébe" és éppen ezért csodaszépen tudják felolvasni, tolmácsolni.Szemlátomást tetszik nekik az az aforizmám is, hogy "minden vizsgán vizsgázó és vizsgáztató egyaránt vizsgázik".Ez is bekerül a felvett anyagba, de az adásból később kimarad, úgy látszik, nem merik az oroszlán bajuszát húzogatni. Ejnye, ejnye, miskolci tanár urak, kedves kollégák, ilyen érzékenyek-ijesztőek volnátok?!
A felvétel alatt feleségem "átmeneti hallgatási fogadalmával" hátunk mögött üldögél a kanapén.Ezt az órányi átmeneti időt kibírja, ha nem is egykönnyen.
Jó hangulatban szállunk fel a visszafelé induló gyorsvonatra, kellemes volt ez a
"kis kikapcsolódás", miskolci útunk. Tényleg! Érdemes megfogadni a reklám tanácsát, én is ajánlom: aki teheti, látogasson el Miskolcra, ebbe a kedvesen-kisvárosiasan barátságos nagyvárosba, nem csupán a Szabó Lőrinc, Kaffka Margit, József Attila és más írók nevével fémjelzett gazdag irodalmi emlékek miatt, hanem azért is, mert jóleső érzés látni-tudni: ez a város valóban tágra nyitotta kapuit és kezdi megbecsülni irodalmi és nem-irodalmi értékeit egyaránt.