Magányos farkasként járom az erdőt,
hol sorsom kutatva eldőlt.
De csak a sivár múlt van,
s éltem sorsa zuhan.
Féktelen a múlt nem feledem soha,
tudom a jövőm sem jut jobb sorsra.
Rossz volt,rossz lesz
s jobbá a jövő se tesz.
Elfogadom farkasként arcom,
a vadon szava legyen harcom.
Sose feledem esküm,
sorsom legyen szentül.
Végzetem a magány,
a vadon szava maradjon talány.
Kitalálod haragod elszáll,
de magányod örökre szívembe zár.