Szemedből csak hull a könny,
Mint ősszel a fáról a levelek.
S összeroskadsz bánatodban,
Sírok én is teveled.

Kezem nyújtson édes vigaszt,
Nem vagy egyedül e világban.
Ajkam suttogja becses neved,
Ma anyáknak napja van.

Virág helyett ékes szavak,
Ékesíti a szót az érzelem.
Ékes szavak Rólad szólnak,
Kit sosem hagy el az értelem.

Egész lényed anyai báj,
Az odaadás megtestesülése.
Szomorú szemed ha könny borítja,
Együtt sírok én is véle.

Arcodon pendül a lélek kincse,
Hangod egy örök muzsika.
Éneke kél a tavaszi szélben,
Benned a méreg háborúja halk csata.

Anyátlanul állsz a szélben,
Odamegyek hozzád, szemedbe nézek.
S egy halk moraj hagyja el ajkam:
- Vigyázz rám, amíg csak élek!