Vörös rózsák vért könnyeznek
Lekopik a pirosló pír szirmaikról
S hulladozva egymással ölelkeznek
Hervadva a szerelmes halottaktól

A lány, kinek kezében egy szál
Mit élete hercegétől kapott
A viruló élet angyala elszáll
Halott a lány, a rózsa is halott

De még tüskéi vájják puha kezét
S vért izzad édesen ívelt tenyere
Eképp emészti a fájdalom szívét
Az elvesztett fiút keresi lelke

Elméjét bűnbánat gyötri örökké
Hogy elszakította szerelme láncát
Hisz nem bírt az érintésekre várni
Csak élte napról-napra álmát

Szúrt a kés, pattant keble földre
Testébe hatolt a halál vesszője
A halott szeretők közé került lelke
Az őszinte szerelem tette ezt véle